2012. január 31., kedd

Vadászok és kertészek!

Van úgy, hogy hajlamos vagyok az elkeseredésre. Sokszor, ha nem irányítom tudatosan a gondolataimat, hajlamos vagyok lehúzni magam. Mondhatjuk úgy is, hogy a sárga földig. Ilyenkor szoktam Corinnának a kedves Szponzimnak írni levelet, és kiöntöm benne a bánatomat.
Persze nem hosszan...igyekszem összefoglalni röviden. :) Képes lennék mély depibe esni, csak azért, mert nem úgy jönnek össze a dolgok ahogy azt elterveztem, vagy nem akkor amikor én azt elterveztem. 

Persze jön a válasz, ami feldob és kezdem más megvilágításba látni a dolgokat. Legutóbb is így történt. Aztán találtam egy videót a youtube-on. Eric Worre. Elmagyarázza, hogy nem vadászok módjára kell viselkedni ebben a szakmában. Érdemes végighallgatni ezt a videót. Igaz, hogy többször hallottam ezt már a webkonfikon, de van úgy hogy csak később tudatosul az emberben. Így történt ez most velem. Most már nem azon gondolkozom, hogy kit léptessek be, hanem azon, hogy hogyan tudom ápolni a kapcsolataimat. Ez igazi türelmet és kitartást igénylő munka. Ezek azok a dolgok, amikre rá kell jönni, ha nem magunktól, akkor meg kell tanulni olyanoktól, akik már ezt gyakorolják és felépítették az üzletüket. 

De nem baj, ha ez sokáig tart, Eric Worre elmondja, hogy neki 3 évbe tellett erre rájönnie. Mindig mikor úgy érzem, hogy nem csinálom tovább, én nem vagyok erre alkalmas, akkor szembesülök valamivel, ami megváltoztatja a gondolkodásmódomat. Annyira nincs értelme feladni, mert olyan kiszámíthatatlan ez a szakma, annyi meglepetést tartogat az ember számára...amit most még el sem tudunk képzelni. 

Megint nem kell semmi más, csak a fejünkbe kell eldönteni, hogy mit fogunk másként csinálni. Milyen igaz, hogy a türelem rózsát terem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése