2011. december 29., csütörtök

Számodra mit jelent a szabadság?


Igen, sokszor nézek ki a fejemből és töprengek. Nevetni fogtok, társalogni is szoktam magammal. De Istenhez is beszélek. :) Mondhatod, hogy bolond vagyok. Szerintem csak őszinte. Mindenki beszél akár Istenhez, akár magával folytat egy belső monológot, de muszáj kommunikálni, persze egymással is. 

Főleg ha vannak dolgok amiket nem mindig lehet megosztani másokkal, vagy nincs mód az adott pillanatban megosztani másokkal. Ezért is jó a napló írás. Egész kiskorom óta írok jegyzetet, naplót. Volt olyan év, hogy minden napot lejegyeztem. Reggeltől estig, leírtam hogy mik történtek velem, milyen jó és rossz dolgok. Kiírtam magamból a feszültséget, leírtam az érzelmeimet is. Nagyon jó ennyi év távlatából elővenni. Most már nagy divat az internetes napló, vagyis a blog. Itt is meg lehet osztani a gondolatainkat, legbelső érzéseinket. 



Reggelente mikor csend van, és egyedül vagyok, iszom a finom kávémat, nézelődöm az ablakon, és töprengek. Nézem az embereket, a rohanó világot, az emberek arcára kiül a keserűség, a fájdalom. A fásult mindennapok, a mókuskerék... Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mi is a szabadság. Mindenkinek mást jelent ez a fogalom. Számomra azt jelenti, hogy én osztom be a saját időmet. Azt jelenti, hogy nem kell szabadságért könyörögnöm a főnökömnek, ha el szeretnék intézni valamilyen hivatalos ügyet. 

Azt jelenti, hogy akkor töltök a gyermekeimmel időt, amikor csak szeretnék. Akkor megyek nyaralni amikor csak akarok, és természetesen a pénztárcám is megengedi,hogy szabad legyek. Számomra az is egyfajta szabadság, mikor az emberek nemcsak a létminimum alatt tengődnek, hanem lehetőségük van sokkal többet is keresni. 

 Azt mondják, hogy minden ember előtt ott a lehetőség a meggazdagodásra, a sikerre, vagy egyszerűen csak a céljai elérésére! (Mert nem minden ember szeretne mérhetetlenül gazdag lenni, és osztom azt a véleményt, hogy az az ember, is sikeres aki azt a célt tűzte ki, hogy egészséges sikeres gyermekeket neveljen fel. Ez is siker! Mindenkinek mást jelent ez a szó. Az élet sokféle területén lehet ezt a szót alkalmazni. )

Ilyenkor mit hallok: - de nincs befektetni való pénzem, 
                            - nincs időm a munkám mellett még ezt is meg azt is     csinálni. 
                            - rosszkor születtem, rossz helyre. 
                            - a szüleimnek nem volt pénze taníttatni 
                            - nem vagyok egy eladó típus, ez nem nekem való, én más vagyok....stb.

Sokszor látom, és hallom mikor jönnek a kifogások.   Én ezt nem tudom megcsinálni. Senki nem veszi meg. Ez drága...    Nekem erre nincs pénzem...Annyi gyógyszert szedek, ez már nem fér bele. Ennyi, meg annyi nyugdíjból élek...nem tudom ezt megvenni. Az emberek körülöttem ugyanolyan csórók mint én....stb.

 Szemléletmódváltás kérdése. Az ember nem törődik manapság az egészségével és elég nagy árat fizet érte. Mikor megvan a baj, akkor nem sajnálja elkölteni a több tízezer forintot a gyógyszerekre, csak azért mert azt muszáj. Pedig sokkal jobb lenne a megelőzésre fordítani a hangsúlyt. De akkor az ugye drága? Igen, kinek milyen az értékítélete. Nekem ér ennyit a családom, a gyermekeim. Ér ennyit, hogy Dávid fiam lát rendesen, és nem hunyorog az allergiától, és annyit hogy tavasz óta nem voltunk orvosnál, nem hiányoztak ebben az évben még az iskolából. Másnak a cigi, ér ennyit. Biztos vagyok benne, hogy kevesebbet költök havonta a DXN termékeire, mint más a cigire! 

Én is így gondolkoztam és vártam, hogy megváltozzon az életem! Vártam, hogy a kormány csináljon már valamit. A rögeszmék és beidegződések rabszolgái vagyunk. De rá kellett jönnöm, hogy a kormány nem fog csinálni semmit azért, hogy nekem jobb legyen, egyszerűen azért, mert nem érdeke.

Azokat az embereket keresem, akik hasonlóan gondolkodnak mint én. Akik felismerik azt, hogy a sült galamb nem fog a szájukba repülni, és tudják hogy a szabadság nincs ingyen. Nagy árat kell érte fizetni. Sokat kell érte dolgozni. De nem lehetetlen elérni. Ja, és nemcsak hogy tudják de hajlandóak is érte dolgozni és tanulni. Akár hogy is nézem, olvasom azokat az embereket akik már megcsinálták a maguk szerencséjét, egytől egyig nagy áldozatokat hoztak érte. Nem szerencséjük volt, hanem megdolgoztak a szerencséjükért és szabadságukért.

Sokkal könnyebb a mindennapok tengerében elsüllyedni. Persze vannak emberek, akik szeretik a munkájukat és szeretnek mindennap bejárni, és még jól is keresnek, boldogok. De tudom, hogy az emberek 90%-a nem az . Ez az üzenet azoknak szól, akik valami mást, és többet keresnek. 

Sokkal könnyebb a komfortzónába bent maradni. Csak elfelejtjük, hogy ennek is nagy ára van. Most lehet találgatni , hogy melyikért kell nagyobb árat fizetni. El kell dönteni, hogyan szeretnénk élni 5-10 év múlva. Ha eldöntöttük, akkor meg kell vizsgálni az életünket, hogy az amit csinálunk éppen, a jelenlegi munkák által lehetőségünk lesz e a jövőben úgy élni. Ha igen, akkor jó úton haladunk és nem kell változtatni. Ha nem, akkor érdemes elgondolkodni, hogy változtatásra van e szükségünk. 

Most mondhatod, hogy jó de ebbe a helyzetbe?? Mire van lehetőség? Nincs kereslet semmire, az emberek nem vesznek semmit, válság van. Mégis azt látom, hogy emberek most is meggazdagodnak, az emberek most is vásárolnak, a bevásárló központokba nem lehetett megmozdulni ünnepek előtt, és még sorolhatnám. 

Tegnap láttam egy filmet. Mark Zuckerberg-ről a facebook elindítójáról, megalkotójáról aki egy kollégiumi szobából indította útjára ezt az oldalt. Egyszerűen megfogant benne egy gondolat, és nem volt rest cselekedni. El tudom képzelni mennyi ilyen és ehhez hasonló ötlet fogan meg emberek álmaiban, és egyszerűen lemondanak róla, vagy lebeszélik magukat róla, mert nem azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne az adott ötletet megvalósítani, hanem elárasztja őket a kifogások tengere, hogy miért nem lehet ezt az ötletet kivitelezni. Ilyenkor jön a magyar népmese: hol volt, hol nem volt....ötlet elpárolgott, álom szertefoszlott!

Lehet, hogy csak ennyi alapvető különbség van, a gazdag és szegény emberek között? Sokszor sokkal közelebb vagyunk a megoldáshoz mint gondolnánk. Úgy érzem túlbonyolítunk mindent! Nem kéne! Egyszerűen csak el kéne kezdeni álmodni, gondolkodni, és végül de nem utolsó sorban cselekedni. Aztán kitartani a kudarcok ellenére is. 



2011. december 23., péntek

Itt a Karácsony!

 Kicsit beárnyékolja a karácsonyt számomra az ünnepek előtti rohangálás, vásárlás. Tele vannak a bevásárló központok, nem lehet megmozdulni. Pár napja megfogadtam, hogy az idén már nem teszem be a lábam a Tesco-ba, de a mai napon megszegtem ezt a fogadalmat. Sajnos meg is bántam. Meg sem lehetett mozdulni.


Mikor ezen már túl vagyunk, megvannak az ajándékok a sütni, főzni való, akkor már le tudok nyugodni. Neki lehet állni főzőcskézni, és előkészíteni a dolgokat az estéhez. Mi a gyerekekkel együtt szoktuk feldíszíteni a fát, vagyis inkább Apuval díszítik, mert én közbe sütök-főzök azt ami még elmaradt. Általában előtte való nap megfőzök azt amit tudok, de amire nem maradt idő, vagy nem jó előre megcsinálni, azt akkor délelőtt szoktam. 


Az este fénypontja az ajándékosztás. Imádom a gyerekeket látni, öröm sugárzik mindenki arcán, megható pillanatok, együtt a család, a fenyőfa, a sütik, a finom vacsora illata, nagyon szeretem. :)) A szoba pillanatok alatt megtelik a csomagoló papír darabkákkal, úgy szaggatják szét ahogy csak tudják a csomagokat. A fiúk az idén semmit nem bíztak a véletlenre, úgyhogy nekik már annyira nem lesz meglepi, de a Timinek az lesz. Talán jobban várom mint ők ezeket a pillanatokat. 


A sok ajándék mellett természetesen az egészség is ott lesz a fa alatt. Nem is hiányozhat, hiszen mit ér a karácsony ha nincs egészség. 



Mindenkinek Békés Boldog Karácsonyi ünnepeket kívánok!



2011. december 16., péntek

DXN üzletépítő szeminárium

Eljött ez a nap is. (2011. december 10.) Már hetek óta alig vártam, hiszen ilyen összejövetelen nem voltam még soha. Igaz nyáron voltam fent a Novotel hotelben egy startképzésen, le is írtam a történetét.. Kicsit vegyes érzelmekkel jöttem haza. Nem azért mert a rendezvénybe csalódtam, hanem az odajutás miatt. Ugyanis eltévedtem. Féltem most is egy kicsit, ráadásul utána még babanézőbe is elígérkeztem. Volt viszont egy segítségem, az Öcsém GPS-e. Ez jobbnak ígérkezett, mint ami előzőleg volt nálam. Leteszteltem, tényleg oda találtam egyből a címre. :))




Nem is ez a lényeg. Izgultam egy kicsit, egy csomó sikeres ember között... akik sokkal sikeresebbek nálam... Persze ők is elkezdték valahol. Nekik is megvolt az első start képzésük, szemináriumuk vagy  lehet hogy először ők is eltévedtek, de biztos hogy Ők is megküzdöttek a kezdeti nehézségekkel, csak ép másokkal mint én. A csapatunkból talán én értem oda a legkorábban...ezért kicsit hülyén éreztem magam egyedül. Specht Józsiékkal találkoztam először, ők foglaltak nekünk helyet a 3. sorban. Ez már pozitív volt, már vártak. :)) Jó érzés. Nem kellett sokáig várnom, aztán megjöttek a többiek is. 



A délután fénypontja  a Rakonczay házaspár voltak. Ez a taps is nekik szól. Gábor és Viktória elmesélték történetüket az Atlanti- óceán átevezéséről. Lenyűgöző volt számomra a kitartásuk. Érdemes megszívlelni elsődlegesen tanácsukat az álmaikkal kapcsolatban. Elmesélték, hogy számtalanszor álmodoztak, tervezgettek és sosem váltak valóra ezek az álmok. Akkor eltervezték, ha még egyszer újra érezni fogják ezt az érzést, és felvetődik egy cél, egy álom, akkor igenis mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez megvalósuljon. Így indult az Ő történetük, egyetemi éveik során. Tanulmányaikat is félbe szakították, hogy ez megvalósuljon, persze utána befejezték és ezzel most nem azt szeretném sugallni, hogy nem fontos a tanulás, az elszántság a fontos ebben a történetben. 




Saját készítésű hajóval indultak neki, úgy hogy előtte soha az életbe nem eveztek. A hajójukat is saját kezűleg építették, amely a Tűzhangya nevet viseli. Történetüket könyvben is elmesélik. Szerintem érdemes elolvasni. Jó volt őket látni, és erőt meríteni, példát venni róluk. Sokat meséltek az útról, a hajóra szállásról, a kikötőkről, a viharról, az afrikaiakról ...stb. Kevés lenne ez az oldal, hogy ezt leírjam. Nagyon jó volt.


A szünetekben mindenki aki minősült átvette a kitűzőket, az elismeréseket. Az én Szponzim is ott van, és nagyon örülök a sikerének és a többiekének is. 







2011. december 6., kedd

Megjött a Mikulás!



Hozzánk is megérkezett. Timike este nem akart elaludni, hátha ki tudja lesni mikor jön. Este 9-kor még az foglalkoztatta, hogyan fog tudni a lakásokba bemenni. Pedig azt hittem, hogy már nem is hisz benne. :) A gyerekek mindig tudnak meglepit okozni. A fiúkkal már más a helyzet. Ők már tudják, hogy kibe kell hinni és ki hozza nekik az ajándékot. Előre lecsekkolják az igényeket, amik természetesen forintban értendők.


Reggel nem is kellett könyörögni, hogy felkeljenek. Remélem mindeni sok szép és egészséges ajándékot kapott. Ezzel a versikével szeretnék mindenkinek sok ajándékot kívánni, és boldog Miklós napot!


Nem a saját szerzeményem, hanem Nagy Gáboré, remélem nem haragszik meg érte, ha kölcsön veszem. Nekem nagyon tetszik.


Kiskarácsony nagy karácsony
kisült-e már a kalácsom?
Itt egy szép könyv ott egy labda
de hol van a ganoderma?

A kávéban kakaóban
a teában a cukorban.
Megkóstoltam nagyon ízlett
mikulástól ezt kérjétek!