Számodra mit jelent a szabadság?

Igen, sokszor nézek ki a fejemből és töprengek. Nevetni fogtok, társalogni is szoktam magammal. De Istenhez is beszélek. :) Mondhatod, hogy bolond vagyok. Szerintem csak őszinte. Mindenki beszél akár Istenhez, akár magával folytat egy belső monológot, de muszáj kommunikálni, persze egymással is. 

Főleg ha vannak dolgok amiket nem mindig lehet megosztani másokkal, vagy nincs mód az adott pillanatban megosztani másokkal. Ezért is jó a napló írás. Egész kiskorom óta írok jegyzetet, naplót. Volt olyan év, hogy minden napot lejegyeztem. Reggeltől estig, leírtam hogy mik történtek velem, milyen jó és rossz dolgok. Kiírtam magamból a feszültséget, leírtam az érzelmeimet is. Nagyon jó ennyi év távlatából elővenni. Most már nagy divat az internetes napló, vagyis a blog. Itt is meg lehet osztani a gondolatainkat, legbelső érzéseinket. 

Reggelente mikor csend van, és egyedül vagyok, iszom a finom kávémat, nézelődöm az ablakon, és töprengek. Nézem az embereket, a rohanó világot, az emberek arcára kiül a keserűség, a fájdalom. A fásult mindennapok, a mókuskerék... Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mi is a szabadság. Mindenkinek mást jelent ez a fogalom. Számomra azt jelenti, hogy én osztom be a saját időmet. Azt jelenti, hogy nem kell szabadságért könyörögnöm a főnökömnek, ha el szeretnék intézni valamilyen hivatalos ügyet. 

Azt jelenti, hogy akkor töltök a gyermekeimmel időt, amikor csak szeretnék. Akkor megyek nyaralni amikor csak akarok, és természetesen a pénztárcám is megengedi,hogy szabad legyek. Számomra az is egyfajta szabadság, mikor az emberek nemcsak a létminimum alatt tengődnek, hanem lehetőségük van sokkal többet is keresni. 

 Azt mondják, hogy minden ember előtt ott a lehetőség a meggazdagodásra, a sikerre, vagy egyszerűen csak a céljai elérésére! (Mert nem minden ember szeretne mérhetetlenül gazdag lenni, és osztom azt a véleményt, hogy az az ember, is sikeres aki azt a célt tűzte ki, hogy egészséges sikeres gyermekeket neveljen fel. Ez is siker! Mindenkinek mást jelent ez a szó. Az élet sokféle területén lehet ezt a szót alkalmazni. )

Ilyenkor mit hallok: - de nincs befektetni való pénzem, 

                            - nincs időm a munkám mellett még ezt is meg azt is     csinálni. 

                            - rosszkor születtem, rossz helyre. 

                            - a szüleimnek nem volt pénze taníttatni 

                            - nem vagyok egy eladó típus, ez nem nekem való, én más vagyok....stb.

Sokszor látom, és hallom mikor jönnek a kifogások.   Én ezt nem tudom megcsinálni. Senki nem veszi meg. Ez drága...    Nekem erre nincs pénzem...Annyi gyógyszert szedek, ez már nem fér bele. Ennyi, meg annyi nyugdíjból élek...nem tudom ezt megvenni. Az emberek körülöttem ugyanolyan csórók mint én....stb.

 Szemléletmódváltás kérdése. Az ember nem törődik manapság az egészségével és elég nagy árat fizet érte. Mikor megvan a baj, akkor nem sajnálja elkölteni a több tízezer forintot a gyógyszerekre, csak azért mert azt muszáj. Pedig sokkal jobb lenne a megelőzésre fordítani a hangsúlyt. De akkor az ugye drága? Igen, kinek milyen az értékítélete. Nekem ér ennyit a családom, a gyermekeim. Ér ennyit, hogy Dávid fiam lát rendesen, és nem hunyorog az allergiától, és annyit hogy tavasz óta nem voltunk orvosnál, nem hiányoztak ebben az évben még az iskolából. Másnak a cigi, ér ennyit. Biztos vagyok benne, hogy kevesebbet költök havonta a DXN termékeire, mint más a cigire! 

Én is így gondolkoztam és vártam, hogy megváltozzon az életem! Vártam, hogy a kormány csináljon már valamit. A rögeszmék és beidegződések rabszolgái vagyunk. De rá kellett jönnöm, hogy a kormány nem fog csinálni semmit azért, hogy nekem jobb legyen, egyszerűen azért, mert nem érdeke.

Azokat az embereket keresem, akik hasonlóan gondolkodnak mint én. Akik felismerik azt, hogy a sült galamb nem fog a szájukba repülni, és tudják hogy a szabadság nincs ingyen. Nagy árat kell érte fizetni. Sokat kell érte dolgozni. De nem lehetetlen elérni. Ja, és nemcsak hogy tudják de hajlandóak is érte dolgozni és tanulni. Akár hogy is nézem, olvasom azokat az embereket akik már megcsinálták a maguk szerencséjét, egytől egyig nagy áldozatokat hoztak érte. Nem szerencséjük volt, hanem megdolgoztak a szerencséjükért és szabadságukért.

Sokkal könnyebb a mindennapok tengerében elsüllyedni. Persze vannak emberek, akik szeretik a munkájukat és szeretnek mindennap bejárni, és még jól is keresnek, boldogok. De tudom, hogy az emberek 90%-a nem az . Ez az üzenet azoknak szól, akik valami mást, és többet keresnek. 

Sokkal könnyebb a komfortzónába bent maradni. Csak elfelejtjük, hogy ennek is nagy ára van. Most lehet találgatni , hogy melyikért kell nagyobb árat fizetni. El kell dönteni, hogyan szeretnénk élni 5-10 év múlva. Ha eldöntöttük, akkor meg kell vizsgálni az életünket, hogy az amit csinálunk éppen, a jelenlegi munkák által lehetőségünk lesz e a jövőben úgy élni. Ha igen, akkor jó úton haladunk és nem kell változtatni. Ha nem, akkor érdemes elgondolkodni, hogy változtatásra van e szükségünk. 

Most mondhatod, hogy jó de ebbe a helyzetbe?? Mire van lehetőség? Nincs kereslet semmire, az emberek nem vesznek semmit, válság van. Mégis azt látom, hogy emberek most is meggazdagodnak, az emberek most is vásárolnak, a bevásárló központokba nem lehetett megmozdulni ünnepek előtt, és még sorolhatnám. 

Tegnap láttam egy filmet. Mark Zuckerberg-ről a facebook elindítójáról, megalkotójáról aki egy kollégiumi szobából indította útjára ezt az oldalt. Egyszerűen megfogant benne egy gondolat, és nem volt rest cselekedni. El tudom képzelni mennyi ilyen és ehhez hasonló ötlet fogan meg emberek álmaiban, és egyszerűen lemondanak róla, vagy lebeszélik magukat róla, mert nem azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne az adott ötletet megvalósítani, hanem elárasztja őket a kifogások tengere, hogy miért nem lehet ezt az ötletet kivitelezni. Ilyenkor jön a magyar népmese: hol volt, hol nem volt....ötlet elpárolgott, álom szertefoszlott!

Lehet, hogy csak ennyi alapvető különbség van, a gazdag és szegény emberek között? Sokszor sokkal közelebb vagyunk a megoldáshoz mint gondolnánk. Úgy érzem túlbonyolítunk mindent! Nem kéne! Egyszerűen csak el kéne kezdeni álmodni, gondolkodni, és végül de nem utolsó sorban cselekedni. Aztán kitartani a kudarcok ellenére is.