Viharos hétköznapok

Kicsit leültem a blog írással is így év vége felé. Igen, vannak mentségeim. :) Nagy volt a hajtás. De túl vagyok a nehezén.
A nagy fiam félévkor át ment másik suliba, közbe gyúrtunk a továbbtanulásra, a ballagásra, és persze még ott volt a másik két csemete, a munka..most már 3 munkahelyen. :) De nagyon örülök ennek is, hiszen sokan munkát sem találnak a mai helyzetben.  Azóta eltelt az anyák napja. Mindig meg rígatnak ezek a gyermekek. Timike még alsós, ők adtak elő műsort. Felsőbe már nem szokás. Kaptunk szép ajándékokat, verseket. 

Sosem gondoltam volna, hogy az egyik legnagyobb vállalkozás az életbe anyukának és apukának lenni. Ennél fontosabb nincs. Az egyik legtitkosabb vágyam, hogy minden téren egészséges gyermekeket neveljek fel. Sokszor nehézségekbe ütközöm, és keresem magamba a hibát, és próbálok nagyon jó anya lenni, ami bevallom sokszor nem mindig sikerül. 

De úton vagyunk, és ez a legfontosabb. Aztán elröpültek a hónapok, és eljött a ballagási előkészületek ideje. Az egyik nagyon kedves ismerősöm és barátom, akit Pót maminak is hívhatnék, segített nekem főzni. Nagyon jól sikerült minden. Úgy érzem mindenki jól érezte magát, bár a suliba a nagy melegbe rendesen kitikkadtunk. Ráadásul alig hallottuk a műsort, nem fértünk közelebb a gyerekekhez meg a műsorhoz a nagy tömegbe. A lufis műsor tetszett a legjobban, mikor elengedték a lufikat. 

Meg vagyok hatva teljesen, hogy ekkora gyermekem van. Igaz, hogy rengeteg kihívás és mérgelődés, de nagyon szeretem őket, és a legjobbat szeretném nekik adni. Néha őszintébben beszélek a naplómmal, sokszor nem merem kimutatni az érzelmeimet, pedig hiszem, hogy ez hiba és igen is el kell mondani a gyerekeinknek, hogy mennyire szeretjük őket, és mit miért teszünk...El kell mondani nekik az életben szerzett tapasztalatainkat, amiből tudnak majd tanulni. Persze ők döntik el, hogy fognak e belőle tanulni. Sajnos nem mindig azt csinálják amit mi szeretnénk....de nem baj...kell, hogy a saját hibáikból is tanuljanak. 

A szűkebb család a képen. Ott van velünk Apukám is. Anyukám sajnos nem érhette meg  velünk ezt a pillanatot, ő már a Mennyből figyelte az eseményeket. Igen fájdalmas dolog, hogy az embernek sokszor el kell fogadni az elfogadhatatlant, mégis úgy érzem, hogy nagyon hálás lehetek az életemért. Hálás a kedvesemért, aki éjt nappallá téve dolgozik értünk, hogy mindenünk meg legyen...a gyönyörű gyermekeimért, a lakásunkért, Apuért, aki itt van velünk és még mindig remek egészségnek örvend. Azt hiszem, hogy sosem arra szabad nézni ami fáj, hanem mindig arra amink van. És egy csomó dolog van az életünkbe, amit sokszor a keserűségtől nem látunk. Mert a negatív gondolatok csak úgy nőnek az ember agyába mint a gaz a kertbe...ahhoz, pedig hogy a termés szép legyen, táplálni gondozni kell. Ezért kell a negatív gondolatokat gyökerestől kiszaggatni a fejünkből, a jó gondolatokat, pedig táplálni...öntözni.. :) 

Talán Anyukám miatt is lettem az egészséges életmód elkötelezett híve...mert láttam és nemcsak rajta, hanem fiatal barátnőmön is, akit elvesztettem...szintén egy súlyos betegség miatt, hogy mennyire fontos ez, és rájöttem, hogy az egészség az igazi nagy kincs amiért igazán hálásak lehetünk, nem automatikus, és az aki nem vigyáz rá, nem foglalkozik vele, hogy az is maradjon, előbb utóbb nagy árat fog fizetni érte. 

Ilyenkor mindig a DXN-hez lyukadok ki, mert ez a másik dolog, amiért nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem ezt a csodálatos gyógynövényt, a céget, ami megváltoztatta a gondolkodásmódomat az egészségről is, a pénzről, a sikerről...itt tanultam meg egy csomó dolgot, és most is folyamatosan tanulok...tényleg igaz az a mondás, hogy az ember holtig tanul. :)) A tudás pedig hatalom. Itt minden eszközt megtaláltam ezek megszerzéséhez. 

Köszönöm Neked Istenem!!! Hálás vagyok az életemért!