DXN üzletépítő szeminárium

Eljött ez a nap is. (2011. december 10.) Már hetek óta alig vártam, hiszen ilyen összejövetelen nem voltam még soha. Igaz nyáron voltam fent a Novotel hotelben egy startképzésen, le is írtam a történetét.. Kicsit vegyes érzelmekkel jöttem haza. Nem azért mert a rendezvénybe csalódtam, hanem az odajutás miatt. Ugyanis eltévedtem. Féltem most is egy kicsit, ráadásul utána még babanézőbe is elígérkeztem. Volt viszont egy segítségem, az Öcsém GPS-e. Ez jobbnak ígérkezett, mint ami előzőleg volt nálam. Leteszteltem, tényleg oda találtam egyből a címre. :))

Nem is ez a lényeg. Izgultam egy kicsit, egy csomó sikeres ember között... akik sokkal sikeresebbek nálam... Persze ők is elkezdték valahol. Nekik is megvolt az első start képzésük, szemináriumuk vagy  lehet hogy először ők is eltévedtek, de biztos hogy Ők is megküzdöttek a kezdeti nehézségekkel, csak ép másokkal mint én. A csapatunkból talán én értem oda a legkorábban...ezért kicsit hülyén éreztem magam egyedül. Specht Józsiékkal találkoztam először, ők foglaltak nekünk helyet a 3. sorban. Ez már pozitív volt, már vártak. :)) Jó érzés. Nem kellett sokáig várnom, aztán megjöttek a többiek is. 

A délután fénypontja  a Rakonczay házaspár voltak. Ez a taps is nekik szól. Gábor és Viktória elmesélték történetüket az Atlanti- óceán átevezéséről. Lenyűgöző volt számomra a kitartásuk. Érdemes megszívlelni elsődlegesen tanácsukat az álmaikkal kapcsolatban. Elmesélték, hogy számtalanszor álmodoztak, tervezgettek és sosem váltak valóra ezek az álmok. Akkor eltervezték, ha még egyszer újra érezni fogják ezt az érzést, és felvetődik egy cél, egy álom, akkor igenis mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez megvalósuljon. Így indult az Ő történetük, egyetemi éveik során. Tanulmányaikat is félbe szakították, hogy ez megvalósuljon, persze utána befejezték és ezzel most nem azt szeretném sugallni, hogy nem fontos a tanulás, az elszántság a fontos ebben a történetben. 

Saját készítésű hajóval indultak neki, úgy hogy előtte soha az életbe nem eveztek. A hajójukat is saját kezűleg építették, amely a Tűzhangya nevet viseli. Történetüket könyvben is elmesélik. Szerintem érdemes elolvasni. Jó volt őket látni, és erőt meríteni, példát venni róluk. Sokat meséltek az útról, a hajóra szállásról, a kikötőkről, a viharról, az afrikaiakról ...stb. Kevés lenne ez az oldal, hogy ezt leírjam. Nagyon jó volt.


A szünetekben mindenki aki minősült átvette a kitűzőket, az elismeréseket. Az én Szponzim is ott van, és nagyon örülök a sikerének és a többiekének is.